Nyomtatás
  • Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret csökkentése Betűméret növelése Betűméret növelése

Mi jöhet még?

Akár ez is lehetne a mottója Maricsek Miklós és Bán Viktor legutóbbi hétvégéjének. A Rally Café Racing párosa a negyedik pozícióban zárta az ORC hetedik futamát, de annyi kalandot éltek át a Mecsek Rallye első napján, ami sokakkal egy egész versenyszezon alatt sem esik meg.

 

A mitsubishis duó rögtön egy defekttel indította a Pécs környéki futamot, így alig hat kilométer megtétele után búcsút is inthettek dobogós álmaiknak.

„Máré várán, az első gyorsasági felénél átmentem egy olyan lyukon, ami a tréningen elő volt készítve, hogy leaszfaltozzák. Sajnos ez a versenyre nem történt meg, én pedig azt gondoltam, hogy ha az utcai autóval átmentünk rajta, akkor a Lancerrel sem lehet probléma, de tévedtem. Tehát kaptunk egy defektet, a következő jobbosba pedig majdnem beestünk, mert a bal első kerékre engedett le. Ez kellően megalapozta a hangulatomat és csak az járt az eszemben, hogy nem adom fel. Az első két szakasz így eldobós is lett számunkra, majd a Gorica előtt nagyjából megszögeltük a féket Viktorral, mert természetesen a defekt következtében elszakadt a fékcső is. Tehát nekünk a harmadik szakaszon vette igazából kezdetét a Mecsek Rallye. Elkezdtünk felzárkózni, de Bakonyán ötödik sebességi fokozatban, 180 km/h-s tempónál fölúsztunk egy lassító előtt. Kaptam is utána egy üzenetet a pécsi barátaimtól, hogy nem vagyunk normálisak, de ott valahogy nem találtam a nyomot. A második körben stabilan hoztuk az ORC harmadik időket, de Szágyon újabb meglepetés fogadott minket. Ismét csak ötödikben utaztunk lefele, amikor egyszer csak a távolban megláttunk 3 szarvast. Lassítottunk, ők át is mentek előttünk, erre Viktor figyelmeztetett, hogy jön még három, úgyhogy egészen harmadik sebességi fokozatig vissza kellett kapcsolnom, elengedtük a második csoportot is és utána robogtunk tovább. A célban meg is kérdeztem Viktort, hogy mi jöhet még, de a második hetvehelyi szakaszon erre is megkaptam a választ. Pontosan ott, ahol Kálmánczi Balázs elesett, egy ártalmatlan felhordáson úgy állt keresztbe az autó, hogy azt hittem, beesünk a fák közé, de szerencsére az úton tudtunk maradni. Ezen már csak hangosan röhögtünk Vityával és az a vicc, hogy az eredményünk sem lett rossz, mert második időt autóztunk az ORC-ben.”

A Rally Café Racing párosa ennyi kaland után annak is örült, hogy teljesítette a szombatot, míg a második versenynapra a szakaszgyőzelmek begyűjtését tűzték ki célul maguk elé a klasszikus mecseki pályákon.

„Vasárnap sokkal egyszerűbb napunk volt, bár négyből négy gyorsaságit szerettem volna nyerni, de ebből csak egyet sikerült megszereznünk, úgyhogy emiatt a végelszámolással nem vagyok kibékülve magammal. A második nap minden klappolt, talán egyszer, az utolsó szakaszra állítottuk el a guminyomást. Kísérleteztünk és rossz irányba mentünk el, de ezt leszámítva jól teljesítettünk. A vasárnap egy tiszta, jó nap volt. Az autó tökéletes, a csapat kiváló munkát végzett, mert a Mitsubishi motorikusan jó, a tömege szuper, a futóműve pedig egyszerűen szenzációs! A jót könnyű megszokni, most már csak nekem kell ott lennem szellemileg és fizikailag, hogy ki tudjuk belőle autózni a maximumot, erre pedig a szezonzáró Nyíregyháza Rallye tökéletes terepet biztosít majd.”