Osváth Péter és Papp Tamás azzal a nem titkolt céllal vágott neki az ózd Rally-nak, hogy a top 5-ben zárjanak a verseny végén. A Skodás duó elmaradt a várakozásoktól és a hetedik pozícióban zárta a bajnokság ötödik futamát.
Az első versenynap szinte végig az abszolút hatodik helyen tanyázott a balatonfüredi pilóta és navigátora. Az előttük álló két párossal nem tudták felvenni a kesztyűt, de Trencsényi Józseféket, ha kicsivel is, de maguk mögött tudták tartani.
„Ha az a 4.4 másodperc megmarad a verseny végéig, még el is fogadtam volna.” Kezdett bele rezignáltan a hétvégi futam elemzésébe Osvát Peti.
„Szombaton, az utolsó domaházi szakaszon, még egy hatalmas fekete kutya is kilépett elénk egy balos kanyarban, de lehúztam az ívről a kocsit, a négylábú így megmenekült. Aztán a vasárnapi első szakaszon a rajt nem sikerült jól és ez rányomta bélyegét az egész további napra. Amikor elrajtolsz és látod az egyest az órán, az nem olyan jó. A második kanyarba ráadásul háttal érkeztünk meg, majdnem megpördültünk. Onnantól azon a gyorson nem találtam az íveket, de ettől függetlenül nem kaptunk olyan bődületesen sokat, talán azért, mert még mindenkinek reggel volt. Sajnos már ott elkönyveltem magamban, hogy utol fog érni minket Trencsényi. Aztán elkezdtem erőltetni, de valahogy egyszerűen nem jöttek az idők. Hiába terheltem a kocsit, próbáltam úgy menni, ahogy felülírtuk az itinert, de nem ment, a fékutak sem voltak jók. Bennem volt a hiba, nem tudtam azt hozni, amit előzetesen elvártam volna magamtól. Az is igaz, hogy az eleje eléggé együtt volt, de a szombathoz képest veszítettünk egy pozíciót és ezt nem szerettük volna, de ilyen a sport.
Nem találtam a ritmust, és lehet, hogy egy nagyon pici az autóban is volt: a gumi hőmérsékletekben nagy volt az eltérés az első és a hátsó tengelyek között, 35-40 fok volt a különbség, ami nem jó, így az első abroncsok sokkal jobban fogytak. Ez beállítási probléma, így erre is időt kell még fordítanunk a következő verseny előtt, hogy megoldjuk, mert az abroncs hőmérsékleteknek egyformának kell lennie a tengelyek között. Ha visszagondolok a Székesfehérvár Rallye-ra, akkor azt kell mondjam, hogy vannak kiugró napjaim, amikor ott tudok lenni a második boly elején, de most a többiek gyorsabbak voltak. Még dolgoznunk kell rajta, hogy közelebb kerüljek hozzájuk. Ózdon én voltam a gyenge láncszem, most rajtam ment el ez a verseny.”
