ISEUM Rallye 2017-beszámoló
Két aszfaltos verseny után murvás futam várta a hazai rali mezőnyt Szombathely és környékén, május közepén. A rendezőknek köszönhetően a pályák tartogattak újdonságokat az előző évek programjaihoz képest. Az időjárás a változatos arcát mutatta, a nyári meleg mellett egy éjszakai eső okozott fejtörést a vasárnap reggeli rajtnál.
Pénteken este kilenc órától rajtceremóniával indult a program ahol mindenki megmutathatta magát a publikumnak. A nagyszámú nézőközönség előtt zajló jó hangulatú bevezetés egy kiállítással végződött a belvárosban, ahol az összes versenygépet megcsodálhatták a kíváncsiskodók.
Balogh Jani: „Úgy fogtuk fel ezt az egészet, hogy nekünk a szezon most indul. Két nullás verseny után felfokozott várakozással készültünk a hétvégére és szerettünk volna annyira képbe kerülni az elmúlt évek tapasztalataival kapcsolatosan, hogy azt a lehető legkönnyebben tudjuk alkalmazni az új pályákon.”
Szombaton a régről jól ismert söptei repülőtér és az acsádi erdei szakasz várta a mezőnyt, ahol fordított iránnyal adták fel a leckét a párosoknak a szervezők.
Balogh Jani: „ A rajt pillanatától szerettünk volna az optimumon menni, de nem akartunk nagyobb kockázatot vállalni. Fokozatosan feszítettük a tempót, ezért nagy önfegyelmet próbáltam magamra erőltetni, hogy véletlenül se legyen hiba az autózásunkban. Mivel ez a féktávok versenye nagyon komoly feladat hárult ránk, hogy minden kanyarhoz odaérve a lehető legrövidebb úton fékezzünk és megfelelő ívet választva egy jó kigyorsítással ne törjük meg a lendületünket.”
Nem eshettek át a ló túloldalára, mivel a pályákat sok helyen nagyon mély árok szegélyezte, és ha oda becsúsznak az akár a versenyük végét is jelenthette volna.
Balogh Jani: Söptén a szűk fordulókban kellett jó ritmust találnunk valamint az ugratókat úgy megtisztelni, hogy ne okozzon kárt az autóban, amikor földet érünk egy-egy méretesebb repülés után. Az első gyorsaságin még úgy tűnt mintha tapogatóznánk, de a második pályán már élre tudtunk állni a kategóriánkban, amit a nap végéig meg is tudtunk tartani."
Előnyük nem volt megnyugtató, az ellenfelek lő távon belül maradtak és izgalmakkal telin hajthatta álomra a fejét a versenyzőpáros. Éjjel egy kiadós eső zúdult a versenyközpontra és környékére, ezzel komoly fejtörést okozva a csapatoknak, hogy milyen abroncsokat válasszanak a vizes, saras utakra.
Balogh Jani: „A vasárnapi program a gyorsaságik számát tekintve nem volt túl bőséges. A bögötei szakasz nem lett a szívünk csücske, ott lenne még mit tanulnunk és itt hagytunk némi lehetőséget a többieknek a zárkózásra. A Farkaserdő gyorsaságin már a jó formánkat hoztuk, ahol sajnos első alkalommal átlagidőt kaptunk Bodolai Laciék balesete miatt. A második kör elején próbáltunk nem túl nagy hátrányt szenvedni, a hosszú Power Stage-n pedig újra nekilendülni, ahol rögtön a rajtban elhagyott bennünket Fortuna. Az indulás pillanatában eltörött a bal hátsó féltengelyünk, ami megpecsételte a sorsunkat. Fogcsikorgatva végigevickéltünk a pályán, de tetemes hátrányt gyűjtöttünk be és le kellett mondanunk az abszolút 10. és a kategória vezető pozíciójából. Sajnos ez benne van, mégis maradt bennünk némi csüggedtség. Jó lett volna, ha még ezt a pár kilométert kibírja a technika és végre egy számunkra is elfogadható eredménnyel tudtunk volna zárni. Célba értünk, de a szerencse még hiányzik a csapatunkból, reméljük, hogy Fehérvárra visszaédesgetjük őt is.”
