Maricsek Miklós és Bán Viktor nagy reményekkel vágott neki a 25. Veszprém Rallye-nak. A Rally Café Racing párosa a csütörtöki tesztet és pénteki pályabejárást követően felkészülten vágott neki a bajnokság ötödik futamának, ami aztán mindössze 3 kilométer megtétele után véget is ért számukra.
Maricsek Miki két nappal a kiesést követően, még mindig komoly keserűséggel a hangjában számolt be a hétvégi verseny eseményeiről.
„Elmondhatatlan az az üresség, amit most érzek. Kellőképpen felkészültünk a Veszprém Rallye-ra és úgy éreztem, hogy van esélyünk az első háromban végezni. Aztán a harmadik kilométerben, egy visszafordítóban nagyon szűken fordultam, hogy jól ki tudjak gyorsítani, illetve nehogy időt veszítsek a kézifékes fordulással. Nekimentem egy pici dombnak, ami egyből felborított. Konkrétan át kellett volna mennünk rajta, mert mindössze 30-50 cm magas volt, de e helyett körülbelül 27 km/h-val felborultunk. Sajnos arra sem volt időm, hogy visszatekerjem a kormányt, olyan hirtelen történt az egész. Viktor oldalán állt meg az autó, a motor még járt, így miután a nézők visszaborítottak négy kerékre egyből mentünk is tovább. Aztán menet közben láttam, hogy pici gőzök szöknek ki a motorháztető alól, meg éreztem a fagyálló szagot is. Amikor már 150 fokos volt a hűtővíz, akkor úgy döntöttem, hogy megállunk, de attól tartok, hogy a motor így is károsodott. Borzasztóan rossz ez az érzés, persze mondhatnám azt, hogy egy ártatlan borulás volt, és ha jól emlékszem 2004-ben Benik Balázs is pont itt borult fel, illetve Ranga Lacika is felhívott, hogy neki is sikerült már itt felborulnia. Mondhatjuk, hogy beírtam magam ebben a kanyarban a Veszprém Rallye-k történetébe, de elmondhatatlan az üresség, amit most érzek. Felkészültünk, dolgozott bennünk az adrenalin és egyszer csak hirtelen mindennek vége. Rettenetesen csalódott vagyok, leginkább azért, mert a versenyünk még el sem kezdődött igazán, mi pedig azonnal kiestünk.”
Az a tétel, miszerint egy bajnoki címet megvédeni még nehezebb, mint megszerezni, sajnos kezd beigazolódni Maricsek Mikiék esetében is.
„Az idei esztendőben kicsit túlvállaltam magam. Azon felül, hogy Egerben műszaki hibánk volt, Miskolcon pedig a törött emelő miatt nem tudtuk kicserélni a defektes kereket, amellett nem voltam mentálisan sem a topon. A Rally Café Racing felállítása miatt, szét voltam aprózódva, és mondhatom, hogy nekünk Viktorral Szombathelyen kezdődött a bajnokság. Azt gondoltam, hogy a székesfehérvári harmadik hely után, folytatjuk a dobogós sorozatunkat. Bíztunk benne, hogy egy jót tudunk majd harcolni a többiekkel és ha valami nem várt esemény történik, mint ahogy Hevesi Pisti is hibázott, akkor ott tudunk lenni és lecsapunk a kínálkozó lehetőségre. E helyett történt, ami történt, újból nulláztunk egy futamot, idén már a harmadikat. Hogy befejezzem az előbbi gondolatot, nekünk később indult a bajnokság, de azt hiszem, hogy a veszprémi kiesésünkkel be is fejeződött számunkra. Az autón a csomagtartón és a szárnyon kívül szinte minden össze van törve, ezért szétszedjük, szépen megcsináljuk, és arra fogunk koncentrálni, hogy a hátra lévő versenyek közül minél többet megnyerjünk, vagy a lehető legjobb eredményt érjük el és dobogóra álljunk, tehát nem adjuk, nem adom fel, még ha a bajnokság már el is úszott számunkra.”
