Tóth Tibor és Szabó József végig magabiztosan autózott a 3-as kategória második helyén a 25. Veszprém Rallye-n, de a verseny kétharmadánál a páros Mitsubishije ismét megmakacsolta magát, így a tószegi pilóta és navigátora idei harmadik futamát volt kénytelen nullázni.
Vincze Ferencék sajnálatos balesete miatt a Mitsubishis duó egy órát várakozott a márkói szakasz rajtjában, de a kategória társakkal ellentétben a futam újraindítását követően nekik legalább az egész gyorsaságit sikerült versenytempóban teljesíteniük.
„A hosszú állás nem volt valami klassz, de szerencsére Vinczééknek nem esett komolyabb bajuk. Az első 5-6 kanyart elóvatoskodtam, mert rettenetesen csúszkált az autó, majd miután bemelegedtek az abroncsok gyakorlatilag minden partoldalt megtámasztottunk, ami a pályán volt, pedig próbáltam okosan menni, mégis beleerőltettem a kanyarokba Mitsubishit. Nem úgy sikerült az első gyors, ahogy szerettem volna, de a bátorsággal legalább ezúttal nem volt gond. A második kör már tisztább volt, az jobban is sikerült, a kategóriatársakkal egy kupacban voltunk, úgyhogy azt gondolom, hogy amit ők kaptak átlagidőt az első szakaszra, az sem volt messze a valóságtól. Három másodperccel kaptak rosszabb időt, mint amit én mentem, a következő gyorson pedig egy másodpercen belül autóztunk hárman, csak Nagy Matyi ment pár másodperccel jobbat. Mondhatjuk, hogy az átlagidővel szerencsénk volt, de szerintem viszonylag igazságos döntés született.”
A tószegi pilóta azt a lendületet igyekezett átmenteni a második napra, amit megszerzett a szombati második szakaszon.
„A szentgáli gyorson meglepődtem, mert elrontottuk a pályabejárást. Nem írtuk fel a vizes, saras részeket az itinerbe, ami aztán egy-két helyen meglepett. Emiatt kicsit rátartással mentem, mondtam is a beíróban, hogy nem vagyok büszke erre a gyorsra, mert nem igazán úgy vállaltam, ahogyan kell. Az időnk ennek ellenére nem lett annyira rossz. Hegyesden magamhoz képest jól teljesítettem, Matyitól nem egész tíz másodpercet kaptam, a többieket pedig sikerült magam mögé utasítanom, amin azért meglepődtem, mert nekem ez a szakasz a mumusom. Tavalyhoz képest egyébként több mint 20 másodpercet gyorsultunk ezen a pályán. Hajmáskéren pedig az összes ugratót elfékeztem, nem estünk be orral sehova, a kocsinak gyakorlatilag semmi baja nem volt az égadta világon. Gyönyörűen ugrott a Mitsubishi, meg is jegyeztem a csapatnak a szervizben, hogy kifejezetten jól sikerült a futómű beállítás. Hajmáskéren tehát átszaladtunk és bár ott is kaptunk Matyitól, szerintem összességében jól sikerült az a szakasz is.”
Az utolsó kört így az N csoport második pozíciójából kezdte a Tóth - Szabó kettős, 16 másodperc előnnyel a mögöttük érkezőkkel szemben, de Kislődön ismét felütötte a fejét a Mitsubishi Lanncerben a technika ördöge.
„Az erdőben egyszer csak elment a fokozat, pontosan úgy, mint legutóbb Székesfehérváron. Most nem a nyelestengely törött el, hanem a váltókulisszával történt valami. Az volt a szerencsénk, hogy apámnak épp ott volt az egyik vadász barátja, ő húzott ki bennünket a pályáról. Pont ott állt abban a kanyarban, ahol megálltunk. Egyébként jó verseny volt, nekem nagyon tetszett. Jó meccset vívtunk a fiúkkal, sajnálom, hogy kiestünk, mert a második hely meglehetett volna. Azért nincs most hiányérzetem, mert egy kört végig tudtunk csinálni, nem maradt olyan gyors, amin nem mentünk. Persze ismét pont nélkül maradtunk, így megint hátrébb kerülünk majd a rajtlistán és az sosem jó érzés, ha az ember lenulláz egy futamot.”
