Talán még most is nevetnek. Mókásan indult a hétvégéjük a Baranya Kupán, de végül a szerencse melléjük szegődött. Komló már biztos örök emlék marad számukra. Dankó András és Kaszás Milán az N/2-es kategóriában a 2. helyen végzett. De nem is az a lényeg, hogy hol végeztek, hanem az, hogy mennyire fantasztikusan érezték menet közben magukat.
„Ahogy vége lett a hivatalos tesztnek, úgy gondoltunk eljött a mi időnk. Bepattantunk a Saxoba, és uzsgyi neki. Most nevetni fogtok, de nem baj, mi is ezt tettük. Pár kilométer után úgy éreztük csúszik a kuplung. Egymásra néztünk, és jobbnak láttuk szólni a szervizeseknek. Senki nem értette, de végül kiderült a turpisság. A váltóban egy szimering anyaghibás volt, és az olaj pont a kuplungra folyt. Ez okozta a problémát. Leültünk, és vártunk. Ennyi volt a tesztünk, viszont jót pihentünk, míg a csapat sürgött-forgott. Amúgy is fáradtak voltunk, talán ezért történt minden, hogy lazuljunk kicsit. Éjszaka viszont nagy volt a hajrá, hajnalig ment a szervizelés a szálláson, reggel folyt. köv. és irány a pályabejárásra. Tudtuk, hogy megoldja az ilyen váratlan helyzeteket a Bakó Rally Team, ezért nem aggódtunk. Annyira kellemesen alakult végig minden, hogy az utolsó kör előtt elkezdtünk gyanakodni, hogy ugye nem a végére tartogatja megint a szeleburdi Fortuna a meglepetést. Semmit nem tartogatott, de az időnket látva vérszemet kaptam, és bevállaltam, amit most is bevállalnék, ha Komlón lennék. Tehát az utolsó előtti gyorson egy kicsit kicsúsztunk, és megütöttük a hátsó futóművet, ezért úgy látszott, hogy viseltes lett az autó a verseny végére. A csapat mikor odaért a céldobogóhoz csak lestek, hogy ezt meg hogy kiviteleztük. Válaszolni sem tudtam, csak nevettem és nevettem. Annyira boldog voltam, hogy ha kicsit sántán is, de mégis célba értünk. Nagyon tetszettek a gyorsok, a verseny, úgy ahogy volt. Most is ugyanolyan gyorsan mennék, sőt Kassán is így fogunk. Kell az adrenalin.” – nevetett még mindig Andris.
Andris a komlói futam előtt megmondta, hogy őt aztán nem érdekli, hogyha kiesnek, de az is csak a verseny vége felé történjen, mert ő nyomni fogja a gázt az biztos, és addig is jól akarja érezni magát. Ez így is történt, nem kímélte a kis Saxot, de vajon mit gondol így utólag az egészről a navigátor.
„Végül is, ha jobban belegondolok, hogy mi is volt a célunk, nagyjából teljesítettük. Na, jó tudom arról volt szó, hogy tesztelünk egy jót a verseny előtt, de minek, ha ez nekünk így is megy?! Viccelődünk, viccelődünk, de azért engem picit…tényleg csak egy picit…bosszantott, hogy talán én is hibás lehetek abban, hogy csak harmadikok lettünk. Andris még akkor is nevetett, hogy ugyan már jó volt így minden, így hát nem volt más választásom, mint vele együtt örülni a célba érésnek. Amúgy meg igaza van. Célba értünk? Igen. Jó helyezést értünk el? Igen. Akkor meg minek ez a para?! Örülünk és kész. Mondhatnám, hogy Kassán majd jobban figyelünk, de a képlet mindig ugyanaz. Ember tervez…Fortuna végez. Ja, hogy ez nem is így van? Kit érdekel…jó ez így.” – mosolygott az egészen Milán.
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Dataracing Rally Team
