A Rally Velenje ugyan kieséssel zárult Osváth Péter és Papp Tamás számára, de a Skodás pilóta a balesetük ellenére is pozitívan nyilatkozott a Mitropa Kupa negyedik, szlovén állomásáról.
Az első nap az abszolút harmadik helyen kezdett a magyar bajnokság tavalyi ötödik helyezettje, majd a második nap veszítettek egy pozíciót összetettben. Ezt a lemaradást igyekeztek behozni, de a nyolcadik gyorson picit sok volt a tempó és 3 szalmabála jelentette a végállomást.
„Pénteken 2 gyors volt, szerintem egész jókat mentünk.” Kezdi a legelején Osi. „Nyilván a helyi versenyzőtől, Rok Turktól sokat kaptunk, de a 2. helytől nem voltunk messze. Szombaton leesett az eső és meglepődtem egy kicsit, mert nem teljesítettem úgy, ahogy elvártam volna magamtól. Veszítettünk egy pozíciót, ezért megpróbáltam jobban odakoncentrálni. Harmadszorra mentünk azon a gyorson és az esés előtti kanyarokat sokkal jobban vállaltam. Talán a fékút nem is lett volna annyira rövid, csak a sebességünk volt nagyobb: minimum 15 km/h-val gyorsabban jöttünk, mint az előző körben. Megfékeztem és már fel is úsztunk. Azonnal utasok lettünk. Keményebb helyzetek is voltak már ezen a versenyen, de mindig volt lehetőségem javítani. Ötödik padlón úsztunk el, majd eltaláltunk három bálát, ami egy beton silótárolót és egy 2 méter mély patakot védett. Egy bála 800 kiló, mi pedig simán szétütöttük őket. Az ajtók, a sárvédő, a lámpa és a lökhárító összetörtek az autón, de a cső és a tartóelemek épek maradtak.”
A fiúk szerencsére nem sérültek meg, de 100km/h-s sebességről álltak meg nullára egy pillanat alatt.
„Papesz oldalával érkezünk meg. Én is megütöttem magam, emiatt azt hittem, hogy a betont találtuk el és azt gondoltam, hogy Tomi sokkal nagyobb ütést kapott, talán még egy pillanatra az eszméletét is elvesztette. A becsapódás pillanatában azt hittem, hogy nincs is autó, simán el lehet majd vinni az ottani MÉH telepre, mert annyira összetört. Megálltunk, kiszálltam, mutattam volna a táblát a következőnek, aki pont addigra ért oda, de még én sem voltam 100%-ig képben. Aztán Papesz annyira magához tért, hogy mondta, hogy OK-t mutassak, mert nem kell mentő. A versenyzői összekötő előtt pedig le a kalappal, mert végig ott volt velünk és intézett mindent, amíg el nem vittek minket a mentők ellenőrzésre.”
Ez volt a páros eddigi legnagyobb kalandja, de Osira egyébként sem jellemző, hogy gyakorta törné ropira az autóit.
„Egyszer tolattam nagyon gyorsan a Mitsubishivel, Hetvehelyen és a hátsó kerékkel találtam el egy betontuskót, de még a kaszninak sem lett baja. Az egy hihetetlen helyzet volt. A másik pedig az volt, mikor lámpa állítás közben oldalt becsúsztam egy árokba, de úgy, hogy csak a hátsó szárny törött le. Gyakorlatilag ez volt a több évtizedes pályafutásom legnagyobb esése, de hála Istenek Tomi is rendben van és az autónak sem lett nagy baja.”
Az esés ellenére Peti csak szuperlatívuszokban beszélt a Velenje Rally-ról.
„A legjobb! A Táj olyan szép, hogy kimész és megnyugszol. A pályák, a kanyarok, a rendezés, a szervizpark, minden rendben volt. Ez a verseny még jobban tetszett, mint Opátia! A murvát szeretem, de ez olyan volt, mint Zagyvaróna-Cered a négyzeten és az összes gyors ilyen! Igazi Kánaán! Papesz a 9.5 és fél km-es gyorson 17 oldalt írt tele. Az eső miatt az aszfalt tapadási viszonyait nehéz volt belőni, illetve volt, ahol ki voltak bójázva a kanyarok és volt, ahol nem. Tudom azt is, hogy itt nem olyan erős a bajnokság, de itt megint raliztunk! Feldiktáltam a pályát, mentünk rajta négyet - és itt meg kell jegyeznem, hogy nem az itiner miatt estünk el -, de kellett a navigátor, a csapat. Most én hibáztam, de megint zseniális volt a hétvége!”
