Ifj. Fogarasi Attila és Toloczkó Péter egy percig sem teketóriázott a Vértes Rallye-n, bemelegítés helyett egyből kemény tempót diktáltak a fiúk, és ez lehetett a kulcs számukra a végső sikerhez. Ifj. Fogarasi Attilával beszélgettünk a móri győzelmük után.
Móron éltek, ennél hazaibb futamot el sem képzelhettetek volna magatoknak, mint a móri központú Vértes Rallye-t, a várostól karnyújtásnyira lévő pályákkal. Nagy volt az izgalom a rajt előtt?
Igen, rettenetesen vártuk a vasárnapi napot, de a szokottól nem volt sokkal nagyobb az izgalom. Nem csak mi készültünk a Vértes Rallye-ra, hanem az egész város tárt karokkal fogadta a teljes mezőnyt, örültek a versenyzőknek, a színes versenyautóknak, és utólag elmondhatom, hogy az itt élő emberek - magunkat is beleértve - bíznak abban, hogy a Vértes Rallye nem csak egyszeri alkalommal látogatott el Mórra, hanem lesz neki a jövőben folytatása. Szerencsére minden jól alakult, csúszás, valamint törölt gyorsasági szakasz nélkül teljesítettük a versenytávot, az időjárás pedig nagyrészt kegyes volt hozzánk, bár bemutatkozott egy kicsit az ősz is. Rosszat ennek ellenére sem tudok mondani a hétvégéről.
Akkor mondj jót! Amit csak lehetett, azt megnyertetek a Rally2 Bajnokságban, otthon tartottátok a legnagyobb kupákat. Milyen volt nektek a Vértes Rallye?
Meglátásom szerint az évad eddigi legjobb Rally2-es futamán vagyunk túl, ahol némi szerencsére is szükségünk volt ahhoz, hogy a futam végén a dobogó legfelső fokára állhassunk az összetett értékelésben, valamint az 5-ös géposztályban. Reggel, már közvetlenül a rajt után igyekeztünk viszonylag erősen, de biztonságosan kezdeni. Ez a számításunk bejött, mert az első, oroszlányi szakaszon 5,8 másodperccel sikerült nyernünk. A nap folyamán volt még több szakaszgyőzelmünk, a hatból, három szakaszon is mi voltunk a leggyorsabbak. Az első körben szerzett előnyünket terveztük leginkább beosztani a második körben, ami végül egyáltalán nem fogyott, sőt tovább gyarapodott, 17,9-el előztük meg a mögöttünk célba érő Janovich-Csáthy párost a végelszámolásnál. Kalandunk, kicsúszásunk nem volt, de azt hiszem, hogy ilyesmi nem is fért volna bele egy ilyen szoros csatába. A futóművel akadt gondunk már az első körben, hat milliméteres összetartást mértünk, de ezt a szervizparkban, a csapatunk segítségével, a félidőben sikerült orvosolnunk. A második körben problémánk adódott a kormányművel, ami valószínűleg még a Salgó Rallye-n történt borulásunknak lehetett a következménye. Össze-vissza állt a kezemben a kormány, és óriás holtjáték miatt nagyon nehéz volt, főleg a tempós kanyarokban elfordulni. Az utolsó gyorsasági, Nagyveleg már elég rizikós volt. Mázlink volt, hogy kibírta, de ez nem vett el semmit sem a jó kedvünkből.
Milyen volt a győzelmetek estéje? Ez volt pályafutásotok harmadik abszolút győzelme.
Alaposan megünnepeltük a sikert. Miután lefutottuk a díjátadó ceremónia utáni kötelező köröket, visszatértünk a Wekerle Sándor szabadidő központba, ahol a céldobogónál megnéztük a Rally1 mezőnyét, miközben koccintottunk párat az ismerőseinkkel, barátainkkal. Ezzel az éjjel természetesen nem ért véget… :-)
Az évad véget ért e, vagy ott tudtok lenni novemberben az 1. Pálháza Rallye-n?
Nem tagadom, hogy a Vértes Rallye-n elért sikerünk után megmozgatja a fantáziánkat a következő futam, fellobbant a tűz, de valószínűleg ki kell hagynunk. Móron számunkra minden bizonnyal lezárult a 2020-as rallye szezon, ám ebből a szenzációs győzelemből nem lesz nehéz erőt meríteni a jövő évi folytatásra.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
Köszönjük szépen a szurkolóinknak a biztatást, hiszen fáradtságot nem ismerve folyamatosan hajtottak minket, még az etapokon is lengették nekünk a zászlókat és szenzációs hangulatot varázsolva buzdítottak, az első méterektől, egészen az utolsóig.
Köszönjük a támogatóinknak, a CSAPATNAK, és az LFC Team-nek a rengeteg segítséget!
