Az előző verseny leamortizálta a Mitsubishit, de így is dobogós helyezéssel fejezték be a futamot. Gőzerővel próbálták helyrepofozni a versenyautót a veszprémi versenyre, és ez szerencsére sikerült is. Kurtos Róbert és Bagó László Veszprémben újra együtt vesz részt a küzdelemben.
Fehérváron eléggé megfogyatkoztatok autó szempontjából. Hogy álltok jelenleg? Sikerült renoválni a kocsit?
- Még folyamatban vagyunk, és egy kis híja van még azért az indulás előtt, de megleszünk vele. Pont időben. A múltkori murva verseny olyan szinten rossz minőségű volt, hogy mindent szétvert az autón, ezért most próbálunk előre felkészülni a legrosszabbra. Meg hát tudjuk, hogy a veszprémi pályák milyenek, úgyhogy nem fog meglepetés érni minket, nem úgy, mint múltkor, mert akkor jobbra számítottunk. Úgyhogy a fehérváriból tanulva most rakosgatjuk felfelé a páncélokat, a lehető legjobban próbáljuk megóvni majd az autót. A programozás is ezután jön, meg még egy-két apróság, és aztán indulunk is a nagy útra.
Tavaly még az Opellal kentétek a pályákon. Mennyire szeretitek és ismeritek a veszprémi gyorsokat?
- Igen-igen tavaly még az Opellal mentünk, úgyhogy van némi fogalmunk arról, hogy mi lesz a teendő, de lesznek számunkra új pályák is azért. Igazából nagyon jó lenne még tesztelni is, hogy kipróbálhassuk a kocsit a verseny előtt, de hogy erre lesz-e lehetőségünk vagy nem, azt még nem tudom megmondani. Reméljük, odaérünk időben, és akkor mehetünk még, és finomíthatunk a beállításokon. Amúgy a murvát szeretjük, talán nagyobb kihívás, mint az aszfalt, de a verseny végén kicsit sajnálja az ember azért az autót. Legfőképp, ha olyan szinten elkopik, mint nekünk Fehérváron.
Célok, álmok, remények Veszprémmel kapcsolatban?
- Túl nagy álmaink nincsenek, egyszerűen csak szeretnénk, hogy az autó egyben maradjon, és érjünk célba. Általában arra koncentrálunk, hogy minél jobban érezzük magunkat az autóban, mert akkor talán a nézőket is olyan mértékben tudjuk kiszolgálni látvány szempontjából, ahogy azt elvárják tőlünk. Úgyhogy mi teljesen elégedettek leszünk, ha célba érünk, és a kocsi sem lesz darabokban.
Köszönjük a támogatást!
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Peremicki István
