Végre beérett a gyümölcs a Salgó Ralin Molnár Pisti és Fekete Zsolt számára, ugyanis ORC harmadik és P14 második helyen végeztek a fiúk a Mitsubishivel, amitől nagyon boldogok.
Nagyon szép helyen végeztetek a Salgón.
- Igen, nagy az öröm, mert ORC abszolút harmadik és P14 második helyezést értünk el végre. Minden klasszul alakult, az autó jól működött, egy nagyon pici műszaki hibával küzdöttünk… a kuplunggal, amit a szervizben orvosoltak. Az én hibámból volt egy kikésésünk, amiért büntit kaptunk, de ez volt a legkevesebb, hiszen még több bünti járt a lassítókért, ami nekünk annyira szűkösnek tűnt, hogy igaz nem romboltunk, de érinteni sem volt szabad. Így begyűjtöttünk összesen 40 másodperc büntetést, úgyhogy ezt le is kellett még dolgozni. Az első gyorstól az utolsóig nyomni kellett, hogy ezt a pozíciót megtartsuk.
Hogy éreztétek magatokat a Polgival a versenyautóban?
- Jó volt minden, Zsolt, én… és az autó is jól működtünk, pedig a Polgi most bele is lett dobva így azonnal a mélyvízbe, hogy a dobogót meg tudjuk csípni. Mert most nem előfutók voltunk, végig sietni kellett, úgyhogy nem lazítottam a gyeplőn, és nagyon kellett koncentrálni. De végre egy futam, ahol úgy teljesítettünk, ahogy mindig is kellene, nagy a boldogság kéremszépen.
Megkedvelted Ceredet, amit azért nem szeretsz, mert a többiek gyorsabbak ott nálad?
- Most is láttam, hogy Cereden még mindig kapok a többiektől, és végül ezért a második időért jól meg kellett dolgozni. Nem volt más esélyünk a dobogóra, csak ha tartjuk a tempót a gyors srácokkal, szóval, ha szeretem, ha nem, próbáltam megkedvelni kisebb-nagyobb szerencsével. Tényleg nem mókázok, az elsőtől az utolsó gyorsig rá kellett tapadni a gázpedálra, mert itt aztán senki nem akarta csak úgy odaadni azt a helyezést magától – viccelődik Pisti.
Mik a tervek, merre mentek tovább és mikor?
- Az én autóm még egy ideig biztos nem lesz üzemképes, úgyhogy Zolival leülünk, hogy ezzel a versenyautóval esetleg mehetünk-e tovább vagy sem. Versenyt meg konkrétan még nem tudok, lehet megyünk ki Ausztriába, de a Mecseket sem zártuk ki teljesen. Minden olyan képlékeny, mint ahogy tőlem ezt már meg lehetett szokni. Még van három hetünk megálmodni, hogy erőltessük az ORC-t vagy engedjük el és menjünk külföldre, ami ugye továbbra is az álmunk. Meglátjuk, nézek egy versenynaptárt, aztán hamarosan kiderül merre haladunk és mikor. Most szimplán csak örömködünk a szép helyezésünknek.
Szöveg: Tiba Anita
