Bár még alig ért véget a 2014-es versenyszezon, semmi kétségünk ne legyen afelől, hogy a csapatok műhelyében már réges-régen megkezdődött a következő idényre való felkészülés. Sőt, vannak, akik hosszabb távra terveznek, és párhuzamosan már 2016-ra és az azt követő évekre is készülnek. Közéjük tartozik Bánkuti Gábor is.

„Haladni kell a korral, és már jó ideje tervezzük egy új versenyautó építését a meglevő Peugeot 206-osunk mellé” – kezdte a Bánkuti MotorSport kilencszeres magyar bajnok versenyzője, aki továbbra is hosszabb távra tervez a ralikrosszban. „Nemrég voltunk kint Németországban, ahonnan hazahoztunk egy sérült Citroen DS3-as karosszériát. A célunk az, hogy ebből az autóból 2016 év elejére egy olyan ütőképes versenytechnikát hozzunk létre, amellyel újra elkezdhetünk eredményesen szerepelni nemzetközi szinten, a Super1600-as Európa-bajnokság mezőnyében.”

Hogy miért csak 2016? „Jó munkához idő kell, és legfőképpen sok-sok pénz!” – mondja nevetve Gábor. „Nagyon komoly anyagi erőforrásokat kell mozgósítani egy ilyen autó megépítéséhez, ezért lépésről lépésre, fokozatosan fogunk haladni, mert nem akarunk félmegoldásokkal élni. Túl sok kompromisszumot kellene kötnünk ahhoz, hogy a jövő évadra versenykész állapotot érjünk el, de nem ez a célunk. Mi az Európa-bajnokságra készülünk, mert szeretnénk megmutatni, hogy továbbra is fel tudjuk venni a harcot Európa legjobb csapataival.”

Mit lehet tudni a most megvásárolt karosszériáról? Hol futott ez az autó előtte? Mi mindent kell rajta átalakítani? „A német rali-bajnokságban futott az autó, így a bukócsövezésre például nem lesz gondunk, az már megvan. A legfontosabb feladat az lesz, hogy könnyítsünk a vázon, emellett a tűzfalat is hátrébb akarom rakni, hogy több hely jusson a motortérben található alkatrészeknek. Az FIA 2015-ös, új technikai szabályai hamarosan megjelennek, meglátjuk, milyen új lehetőségeink lesznek még az építésnél, mert nagyon sok ötletem van a fejlesztésre vonatkozóan. Ideális esetben jövő év vége előtt elkészülhet az autó, és néhány versenyen el tudunk indulni vele tesztjelleggel, de én nagyobb esélyt látok arra, hogy 2016 év elején állítsuk üzembe, úgyhogy ezt a dátumot tűztük ki magunk elé célként” – mondta el a pilóta, aki (Szabó Krisztián idei olasz kontinensviadalon aratott dobogós helyezéséig) hosszú éveken át számított a legeredményesebb magyar ralikrossz-versenyzőnek az Európa-bajnokság történetében, a 2006-os nyirádi Eb és a 2007-es belga Eb-futamokon elért 4. helyeivel.

2016 előtt azonban lesz még egy bajnoki szezon, és Bánkuti természetesen erre az idényre is gőzerővel készül. „2015-ben még a Peugeot 206-ossal fogok rajthoz állni a magyar bajnokságban. A beépítésre kerülő motor jelenleg Csehországban készül, ott lesz programozva és fékpadozva is. Ez jelentős könnyebbség lesz számomra, mivel a hazahozatal után csak be kell szerelnünk a helyére, több teendőnk nem lesz vele. Idén rengeteg problémánk volt a motorokkal, úgyhogy télen erre a területre helyezzük a legnagyobb hangsúlyt, ebben kell komoly javulást és előrelépést elérnünk. Új motor építése is szóba került, de ezt még meglátjuk… Amennyiben a DS3-as mellett lesz még (anyagi) „erőnk”, úgy a 206-os futóműve is átépítésre kerüli” – zárta aktuális helyzetjelentését Bánkuti Gábor.

Szerző: Borbás Bálint

A Bánkuti MotorSport pilótája, Bánkuti Gábor immár húsz éve versenyez a ralikrosszban, és kilenc magyar bajnoki címmel, megannyi bajnoki 2. és 3. hellyel a háta mögött jól tudja, az autósportban bizony egy-egy bajnoki ezüstéremért sokszor jobban meg kell dolgozni, mint egy aranyért.

A most megszerzett, 2014-es Super1600-as bajnoki ezüstjére például kifejezetten büszke, mert tudja, hogy milyen erős mezőnyben, milyen erős ellenfelek és versenytechnikák ellen, mennyi probléma és balszerencse árán sikerült ezt megszereznie.

Az elmúlt hétvégén, a Nyirádi Motorsport Centrumban rendezték a Magyar Nyílt Ralikrossz Bajnokság idei utolsó két fordulóját. Bánkuti Gábor mindkét versenyen kiválóan helytállt, hiszen az előfutamok összesített eredményei alapján mindkét nap döntőjének rajtját a 3. helyről várhatta, két, idén már az FIA Ralikrossz Európa-bajnoki mezőnyben is pontszerzéssel helytálló vetélytársa, Luigi és Marton Gergely mögül. Szombaton egy technikai hiba és talán egy picit túlzott óvatosság ugyan még megakadályozta a dobogós helyezés megszerzésében, de vasárnap, az év utolsó futamának végén már a pódiumon ünnepelhetett, 3. helyének köszönhetően pedig az összetettben megvédte 2. helyét a feltörekvő, trónkövetelő fiatal generáció jeles képviselőivel szemben.

Csapattársa, a SuperNational kategóriában érdekelt Zsipi Róbert mind a szombati, mind a vasárnapi versenyt az abszolút 12. helyen zárta, az első napon ez géposztályában az 5., a második nap a 6. helyre volt elég. Mindkétszer csupán csak egy hely választotta el a döntőbe jutástól, ahol még előrébb végezhetett volna. Az év végi összesítésben első teljes szezonját az abszolút 9., géposztálya 4. helyén zárta, és időeredményei láttán okkal lehet büszke idei fejlődésére.

Bánkuti Gábor (Super1600, Peugeot 206)

„Az első nap végén még elég rosszul állt a helyzet, a döntőben a második helyről félre kellett parkolnom az autót, mert azt hittem, valami komoly baj van a váltóval. Mint később kiderült, még nyüstölhettem volna a kocsit, de egy pillanat alatt kellett döntenem, és a másnapi verseny érdekében inkább a biztonságot választottam. Így legalább átnéztünk rajta mindent, és megnyugodva, hogy a váltó hibátlan, előkészítettük a másnapi sikeres szereplésünket. Vasárnap szintén a döntő 3. helyére kvalifikáltam magam, majd egy jó rajttal és helyezkedéssel ismét a 2. helyen folytathattam a versenyt. Végig a gázon álltam, nyomtam neki, ahogy csak lehetett, és úgy érzem, mindent ki is hoztam a technikából, de végül Marton a jokerezések után vissza tudott jönni elém, így a 3. helyen zártam az év utolsó versenyét. Teljesen elégedett vagyok, mert két célom volt a nyirádi hétvége előtt, és mindkettőt sikerült teljesítenem. Legalább az egyik futamon dobogóra álltam, de ami a lényeg, az összesítésben sikerült megőriznem a 2. helyemet Ujházi Ádámmal és Kovács Marcellel szemben. Sajnálom, hogy Marcellnek vasárnap technikai gondja támadt, mert különben még kiélezettebb lett volna a küzdelem az év végi ezüstért, de így is meg kellett érte dolgoznom rendesen. Örömmel találkoztam egy régi-új „ismerősömmel”, Szíjj Zsolttal, mint ellenféllel, aki 16 év után indult ismét ralikrossz versenyen. Igen jól ment, és nem egy futamon okozott komoly „problémát” nekem. Összességében rendkívül pozitívan értékelem az idén elért eredményünket, hiszen bár rengeteg probléma és balszerencse hátráltatott minket – kiégett motortér, két tönkrement motor, a cél előtt két km-rel kiesés az első helyről stb. –, de így visszatekintve, ha ezek nincsenek, a másodiknál jobb helyen idén akkor sem végezhettünk volna. Ez volt a maximum, amit elérhettünk ezzel a technikával sőt, ha reális akarok lenni, még a dobogóra kerülésemre sem lehetett mérget venni. Ezért boldog vagyok, hogy sikerült, és én személy szerint még talán büszkébb is vagyok egy picit erre a 2. helyre, mint egy-két korábbi bajnoki címemre, mert tudom, mennyi munka és lemondás van e mögött az eredmény mögött. Mennyit dolgozott és szenvedett érte a csapat. Szeretnék gratulálni Varga Viktor csapattársamnak, aki szombaton megnyerte a Magyar Kupa küzdelmeit és vasárnap is dobogóra állt. Az ő autójának a felkészítésében is szerepet vállaltam, oda is kellett fordítanom az energiámból, és nagyon büszke vagyok a mostani, illetve az egész évi teljesítményére. Nem különben Zsipi Robira is, aki versenyről versenyre biztosan fejlődik, gyorsul, s ha jövőre egy komolyabb technikába ül be, akkor biztos döntős lehet. Büszke vagyok arra, hogy a régi 306-osom őt is kiszolgálta, nem okozott csalódást. Végül, de nem utolsó sorban Vaskó Dominikra, akinek sajnos az év végi helyezése a folyamatos technikai hibák miatt nem tükrözi valós képességeit. Jövőre, ha műszaki problémáktól mentesen minden futamon végig fog menni, év végén könnyen a dobogón találhatja magát. Köszönöm a csapatnak az egész éves fáradozást, versenyzőtársaimnak a kiváló versenyeket, segítőinknek pedig, hogy a nehéz pillanatokban is kitartottak mellettünk. Köszönöm a csapat valamennyi Támogatójának, kiemelve a Duna Autó Zrt-t, illetve Ormos István vezérigazgató urat, nélkülük nem sikerülhetett volna. Köszönöm azoknak, akik tevőlegesen vagy a háttérből segítettek: Borbás Bálintnak, Burger Rolandnak, Czigány Zsoltnak, dr. Hodula Attillának, Kelemen Tibornak, Kenderes Péternek, Laczkovich Attilának, Orvos Istvánnak, Perényi Lászlónak, Sivó Gyulának, Szabó Lászlónak, Szepesi Attilának, Várnai Istvánnak, családjuknak, családomnak, és a most fel nem sorolt többieknek. Most már a hamarosan megrendezésre kerülő Díjkiosztó Gálára készülünk, utána pedig teljes erővel a következő évadra. Jövőre nem adunk senkinek sem akkora technikai előnyt, mint idén, hiszen továbbra sem mondtunk le a tízedik bajnoki címünk megszerzéséről.”

Zsipi Róbert (SuperNational, Peugeot 306)

„Összességében elégedett vagyok a hétvégi teljesítményemmel. Sajnos a döntőkbe egyik nap sem sikerült bejutnom, ami kicsit elszomorít, hiszen mindkét nap csak egy helyezés választott el ettől. De ha megnézem, hogy milyen időket mentem itt tavaly, vagy az idei tavaszi versenyen ugyanezzel az autóval, hasonló körülmények között, és milyeneket most, akkor úgy gondolom, hogy egyértelműen látszik a fejlődés, ennek örülnünk kell. Nyilvánvaló, hogy nekem is van még hová fejlődnöm, és talán egy kis technikai hátrányban is voltam a többiekkel szemben, de összességében én úgy érzem, hogy nem vallottam szégyent első teljes bajnoki szezonomban. Az abszolút 9., géposztály 4. hely az összetettben abszolút a reális helyünket tükrözi a mezőnyben, és ennél jobb év végi helyezésekben őszintén szólva nem igazán bízhattunk. Az biztos, hogy rengeteget tanultam és fejlődtem az idei évben, úgyhogy ezúton is szeretném megköszönni a csapatnak a lehetőséget. Külön köszönöm Bánkuti Gábor „atyai” jó tanácsait, Dobos Sándor és unokaöcsém, Zsipi Gábor évközi szerelői munkáját. Hogy mit hoz a jövő, az sok mindentől függ, de elsősorban nyilván az anyagiak függvénye. Az biztos, hogy én szeretném folytatni, és nagyon bízom benne, hogy jövőre is a Bánkuti MotorSport színeiben részese lehetek a Magyar Nyílt Ralikrossz Bajnokság mezőnyének.”

Sajtókapcsolat:
Borbás Bálint
+3670/4289-134
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Fotó: Kollár Attila

Bár matematikailag még a bajnoki cím is elérhető közelségben van számára, ám a kilencszeres magyar bajnok Bánkuti Gábor az erőviszonyok reális mérlegelése után a bajnoki ezüstöt veszi célba a Magyar Nyílt Rallycross Bajnokság dupla záró fordulója előtt, amelyet ezen a hétvégén rendeznek a Nyirádi Motorsport Centrumban.

Egy hétvége, két futam – sűrű program vár az OB mezőnyére Nyirádon, és ilyen feszített időterv mellett technikai problémáknak helye nincs, ezért a Bánkuti Motorsport valamennyi csapattagja abban bízik, Gábor több futam óta tartó pechsorozata ezen a hétvégén megszakad. A pilótát Fuglauban egy csapágyassá váló motor akadályozta meg a biztosnak tűnő futamgyőzelem megszerzésében, majd Kakucson a tartalékmotor oldalán könyökölt ki a hajtókar, aminek egy nullás futam lett az eredménye.

Most a tartalékmotor tartalékmotorjával fog harcba indulni a Peuget 206-os és gazdája, de nem tartaléklángon! Bánkuti szeretné emlékezetes teljesítménnyel maga mögött hagyni említett pechszériáját, és a Super1600-as kategória mindkét hétvégi futamán dobogóra állni. Ez vélhetően az év végi ezüst megszerzéséhez is elegendő lenne.

Csapattársa, a SuperNationalben érdekelt Zsipi Róbert elsősorban saját maga korábbi, Nyirádon futott időeredményein szeretne javítani, de titkon bízik benne, hogy egy huszáros hajrával még felérhet géposztályában az év végi pódiumra, vagy ha oda nem is, legalább a 4. helyet meg tudja kaparintani az összetettben.

Bánkuti Gábor (Super1600, Peugeot 206) „Nagyon készülünk a dupla nyirádi szezonzáróra. Szeretnénk magunk mögött hagyni az elmúlt futamok balszerencséjét, és lehetőleg mindkét hétvégi versenyünket dobogós pozícióban zárni. Ez nem lesz könnyű, mert nagyon erős a mezőny, és az autók közötti erőkülönbségek nem nekünk kedveznek a legjobban, de úgy érezzük, tökéletes teljesítménnyel talán a dobogó valamelyik foka elérhető lehet számunkra. Ezt vesszük célba, az év végi összesítésben pedig megpróbáljuk megőrizni a 2. helyünket, ami szintén kifejezetten nehéz feladatnak ígérkezik, mivel Ujházi Ádám és Kovács Marcell is ott van hozzánk nagyon közel az összetettben. Az előző két verseny motorproblémáinak folyományaként ennek a dupla versenynek a tartalékmotorunk tartalékjával vágunk neki. Nem egy erőgép, de reméljük, megbízhatóan teszi majd a dolgát, és ki tudom taposni belőle az utolsó lóerőket is a pályán.”

Zsipi Róbert (SuperNational, Peugeot 306) „Várom, hogy újra Nyirádon vezethessem az autót, mert nekem tetszik a pálya, és elég nagy kihívás is rajta menni, mivel nem egyszerű a vonalvezetése. Mindenképpen különlegessé és szokatlanná teszi a hétvégét, hogy két nap alatt két külön OB-futamot kell teljesítenünk. Ennek kapcsán őszintén szólva vannak némi fenntartásaim, mert nem biztos, hogy szerencsés, hogy mindkét nap két-két előfutam alapján fogják megállapítani, hogy ki jutott be a döntőkbe. Abból a szempontból viszont mindenképp örülök ennek a megoldásnak, hogy így ezen a hétvégén aztán tényleg jó sokat tudunk majd autózni, így reményeim szerint bőven lesz alkalmam és lehetőségem újabb tapasztalatokat gyűjteni. Ami a versenyre kitűzött célomat illeti, én idén egyelőre még inkább a saját korábbi időeredményeim ellen versenyzem, így a fő célom most is az lesz, hogy jobb köridőket érjek el, mint a legutóbbi, tavaszi nyirádi futam alkalmával. Ha ez sikerül, már elégedett leszek, de természetesen a többieket is igyekezni fogok megszorongatni, hiszen géposztályomban akár még az év végi dobogó is összejöhet.”

Borbás Bálint   www.bankutimotorsport.hu

Néhány másodperc leforgása alatt előbb a mennyországot, majd a poklot is megjárta Bánkuti Gábor, a Bánkuti MotorSport kilencszeres magyar bajnok versenyzője az FIA Közép-Európai Zóna Trófea, valamint a magyar, a cseh és az osztrák nyíltbajnokság elmúlt hétvégi, Ausztriai Fuglauban lebonyolításra került futamán. Fájdalom: előbb volt a mennyország, a végére maradt a pokoljárás.

Bánkuti az A-döntőben a 2. helyről indulva egy álomrajtot véve rögtön az élre állt, és onnantól magabiztosan haladt idei első győzelme felé, amely egyben a bajnoki pontverseny összesített 1. helyét is jelentette volna számára. Ám az utolsó előtti körben minden néhány másodperc alatt fordult álomból rémálomba a szempontjából, amikor előbb csapágyas lett motorja, majd miközben próbált félreállni, Kovács Marcell vétlenül nagy sebességgel beleszállt hátulról, alaposan átrendezve a Peugeot 206-os hátulját. Győzelem helyett az anyagi kár jelentős, így érthető, ha a kilencszeres magyar bajnok mielőbb elfelejtené ezt a hétvégét, még akkor is, ha az összetettben még így is két pontra csökkentette hátrányát a most a Super1600-ban nem induló Luigival szemben.

 
Bánkuti Gábor (Super1600, Peugeot 206, 4. hely)
„Úgy mentünk Fuglauba, hogy egy ugyanolyan verseny lesz, mint bármelyik másik, de több dolog miatt is más lett! Már az elején meglepődtük, hogy Luigi nem nevezett a Super1600-ba, amivel felcsillant előttünk a remény, hogy ledolgozzuk a ponthátrányunkat az összetettben. Ennek megfelelően gondosan ügyeltünk rá, hogy minden rendben menjen, és egy tiszta, sallangmentes versenyt teljesítsünk. Az előfutamok jól sikerültek, mindkettőn második lettem az osztrák Peugeot-s, Erwin Frieszl mögött, és volt néhány jó csatánk. Örültem, hogy tudom vele tartani a lépést, hiszen ő egy olyan technikával megy, amivel már az Eb-n is értek oda dobogó közelbe, és jó volt látni azt, hogy nem vagyunk tőle sokkal elmaradva. A döntőt a 2. helyről kezdhettem meg. A rajtot nagyon jól kaptam el, úgyhogy el tudtam fordulni mindenki előtt, az 1. helyen. Frieszl az első néhány körben nagyon közel volt hozzám, egyszer meg is tudott tolni kicsit, de sikerült magam mögött tartanom, majd egyszer csak eltűnt a visszapillantómból, mint később megtudtam, a motorja füstölt el. Miután kiállt, utcahosszal vezettem, és zavartalanul haladtam idei első győzelmem felé, amivel a bajnokságban is átvettem volna a vezetést. Minden szépnek és jónak tűnt, amikor az utolsó előtti körben az egyenesbe érve elszállt az erő a motorból, és egyik pillanatról a másikra vége volt a dalnak. Mint kiderült, csapágyas lett, ami előtt teljesen értetlenül állunk, mert 4-5 éve megyünk ilyen motorokkal, és bár különböző problémák előfordultak már velük, de csapágyasak még soha nem lettek. Erre pont most történik ez, amikor a legjobban kellett volna a győzelem, és amikor ott voltunk a kapujában! És hogy teljes legyen a letargia, miközben próbáltam félrehúzódni, Kovács Marcell nagy sebességgel eltalált hátulról, csak egy nagy csattanást éreztem, és mire felfogtam, mi történt, már fordultam egy 180 fokot, és a domb tetején landolt az autóm. Ennyire sosem találtak még el hátulról, nagyon nagy volt tényleg a sebességkülönbség, mivel az egy tempós rész, és amikor belenéztem a visszapillantóba, még senkit nem láttam, ezért kezdtem el fékezni és félrehúzódni. Nehéz szavakat találni, olyan érzés most, mintha levágták volna a fejemet. Győzelem helyett most itt állunk egy csapágyas motorral és egy hátulról szanaszét tört autóval. Úgy néz ki, idén üldöz minket a balszerencse, és amint közel kerülünk egy győzelemhez, történik valami nagyon rossz dolog, mint a húsvéti szezonnyitón, vagy most, Fuglauban. Elég mélyen van most a hangulatunk, de tesszük tovább a dolgunkat, és ebből a csapásból is fel fogunk állni.”

www.bankutimotorsport.hu

Noha a felkészülés nem alakult ideálisan a Bánkuti MotorSport sokszoros magyar bajnoka, Bánkuti Gábor számára – előbb a Peugeot 206-os kapott lángra a két héttel ezelőtti, slovakiaringi XRace-en, majd a pilóta betegedett le –, ő így is kiválóan helytállt a Magyar Nyílt Rallycross Bajnokság idei harmadik versenyén, amelyet a pünkösdi hosszúhétvégén rendeztek a RabócsiRingen.

 Gábor vasárnap az időmérőn és az első előfutamban a 3. helyen kezdett a Super1600-as mezőnyben, majd hétfőn Marton Gergely sajnálatos kiesése folytán egy helyet előrelépett, és Luigi elsőszámú üldözőjeként mindkét aznapi előfutamot a 2. helyen zárta, így a döntő rajtját is ebből a pozícióból várhatta. A rajtot nagyon jól kapta el Gábor, és az első jobbos törés közepén majdhogynem megpöckölte hátulról Luigi Skodáját, annyira közel volt hozzá, de elmenni nem tudott mellette. Utána köröken át kitartón üldözte ellenfelét, de végül őt lepték meg hátulról, a 14 éves Kovács Marcell nem akármilyen manőverrel véttette észre magát a felnőttek között! Gábor sportszerűen gratulált is neki a leintés után, és alapvetően örült a 3. helynek, a 2. pozíció elvesztésénél sokkal jobban bosszantja az, hogy jelen pillanatban hiába hozza ki közel a száz százalékot Peugeot-jából, Luigi Skodájával nem tudja felvenni a versenyt. Ettől függetlenül bánkódni nincs oka, újabb serleget vitt haza elképesztő gyűjteményébe!

A Bánkuti MotorSport legkevesebb versenyzői tapasztalattal rendelkező pilótája, Zsipi Róbert pályafutása eddigi legeredményesebb versenyét teljesítette a hétvégén. Robi az előfutamok összesített eredményei alapján a B-döntő 3. rajthelyére kvalifikálta magát, és ezt a helyezését egészen a leintésig meg is tartotta, így a SuperNational abszolút értékelésében a 8., géposztályának a 4. helyén végzett. A következő versenyeken innen próbál majd még előrébb lépni.

 Bánkuti Gábor (Super1600, Peugeot 206)

 „A döntőben minden erőmmel arra koncentráltam, hogy Luigival maradjak, és az első néhány körben túlzottan nem is maradtam le tőle. Főleg a murván tudtam mindig közeledni hozzá, és  piócaként tapadni rá, remélve, hátha belehajszolom valami hibába, mert erőből sajnos nem sok esélyem volt ellene. Megmondom őszintén, hogy elég sok rizikót vállaltam már annak érdekében  is, hogy egyáltalán tartani tudjam vele valamennyire a lépést, végig nyélen mentem! Aztán a néhány nagyon forszírozott kör után – az amúgy is rekkenő hőségben – az első gumik elmelegedtek,  és alulkormányozottá vált az autó. Őszintén szólva annyira Luigira és a saját tempómra koncentráltam, hogy nem figyeltem hátrafelé. A célra fordító kanyarban már csak arra lettem figyelmes,  hogy a Suzuki mellettem van. A fiatal Kovács Marcell volt az, nagyon ügyes és szép manőverrel, úgyhogy gratulálok neki, meglepett! Kicsit sajnálom, hogy a második hely elment, de igazából  tényleg mindent egy lapra tettem fel, mindent megpróbáltam, hogy legyőzzem Luigit, de sajnos ezzel a technikával ez most egyelőre lehetetlen. Amire viszont nagyon büszkék vagyunk, hogy  amit megcsinálunk az autón, az általában úgy, ahogy van, működik. Ezt a hétvégét is végig tudtuk teljesíteni technikai probléma nélkül, ami önmagában mindig öröm, hiszen így nekem is csak  a versenyzésre kell koncentrálni. Mindenesetre a futóművet és a motorerőt tovább kell fejleszteni, de ez nem lesz egyszerű. Az biztos, hogy egy versenyen sem fogunk feltett kézzel kimenni a  pályára, bárhogy is álljon a bajnokság!”

 Zsipi Róbert (SuperNational, Peugeot 306)

 „Elégedett vagyok a hétvégén elért eredményemmel. Sikerült a B-döntőbe jutni és ott a 3. helyen végezni, ami géposztályomban a 4. helyet jelentette. Az autó egyben volt, én élveztem a v  vezetést. Sajnos a hátsó murvás részt pont a mi döntőnk előtt locsolták fel, úgyhogy ez elég csúszós és érdekes volt. Amúgy is eléggé kigödrösödött a hétvége folyamán a pálya ezen szakasza,  és elég sok volt a defekt, amit a második előfutamban én sem úsztam meg. Szerettem volna fokozatosan gyorsulni a hétvége folyamán, de nehéz megmondani, hogy ez sikerült-e, mert nem  voltak állandó körülmények, és egyre lassult a pálya, ami a többi versenyző időeredményén is látszott. Eddig ez volt a legjobb versenyszereplésem, úgyhogy örülök, és próbálok ezen a  megkezdett úton haladni tovább.”

www.bankutimotorsport.hu

Bánkuti Motorsport, Slovakiaring, XRace, 2014.05.26.

Az elmúlt hétvégén egy nagyszabású próba rallycross versenyt tartottak a többek között túraautó- és gyorsasági-motoros futamairól is ismert Slovakiaringen, ahol jövőre a hírek szerint már FIA Közép-európai zónabajnoki és Rallycross Challenge Europe futamot is rendeznének.

A rallycross-os nyomvonalat felavató XRace nevű rendezvényre a Bánkuti MotorSport is meghívást kapott, amely két autóval és két pilótával képviseltette magát. A kilencszeres magyar bajnok Bánkuti Gábor megszokott Peugeut 206-osát, míg Zsipi Róbert Peugeot 306-osát terelgette körbe a rallycross legújabb versenypályáján.

A tanulságok között ezúttal ki kell emelni pozitívumokat és negatívumokat is. Mindenképp jó ötlet és kezdeményezés, hogy már meglévő, épített pályaautós ringeken alakítsanak ki egy alternatív, rallycross-os nyomvonalat, ám nem árt hozzá némi előzetes szakértelem és körültekintés a nyomvonal kialakítóitól. Persze ez csak egy tesztverseny volt, és a rendezők nagyon szimpatikus módon folyamatosan kikérték a pilóták véleményét, hogy min változtassanak, de hát ez nem változtat azon a tényen, hogy mindegyik résztvevő többmilliós értéket képviselő versenyautókkal érkezett a helyszínre, amelyek közül több is csúnyán leamortizálódott.

Sajnos köztük volt Bánkuti 206-osa is, amely ugyan sofőrjével együtt már sok minden látott (bejárták együtt szinte egész Európát), de olyan ugratót, vagy Bánkuti szóhasználatával élve: fekvőrendőrt, még nem, mint most a Slovakiaringen. A 206-os elejét az egyik leérkezésnél sajnos teljesen felgyűrte a talaj, a hűtő rátolódott a motorra, elkezdett spriccelni az olaj, a kis Peugeot pedig már állt is a lángokban! Mire sikerült teljesen eloltani, addigra rengeteg alkatrész megégett, úgyhogy jelentős anyagi kárral zárta a csapat (több más csapathoz hasonlóan) ezt a jó hangulatú bemutatóversenynek szánt show-t. Úgy néz ki, ez egy ilyen hétvége volt, hiszen egy másik helyszínen, az FIA Rallycross Világbajnokság angliai futamán négy autó is kigyulladt.

Zsipi Róbert Peugeot 306-osa kisebb károkkal megúszta a hétvégét, és ő be is fejezte a versenyt, amit a kétkerék-meghajtású kategóriából 16 induló közül csak nyolcan mondhatták el magukról a végén. Ő lett a hetedik.

Bánkuti Gábor (Peugeot 206)
„Ez most nagyon nem hiányzott őszintén szólva. Többször is égett már autónk a pályafutásom során, de ilyen hosszan még sosem. Ami bosszantó, hogy teljesen banális volt az egész, nem is ugrattam el nagyon, jó, ha 60 km/órával mehettem. A sok egyenes miatt azzal akarták megtörni a lendületünket a pályán, hogy a földes részre betettek két „ugratót”, amiket én inkább fekvőrendőrnek neveznék. 50 centi magas volt az egész, utána megint 7 méter vízszintes felület, majd még egy 50 centis döccenő vissza le a földre. Ez a pályarész sajnos nagyon meggondolatlanul lett kitalálva, folyamatosan szaggatta a kocsikról az első lökhárítókat. Eleinte ezért én mindig nagyon óvatosan mentem fel és le erről az „emelvényről”, de egyszer gondoltam egy nagyot, és bevállaltam nagyobb tempóval, elvégre versenyen voltunk, egy többezres tomboló nézősereg előtt. Elkapott a hév, és ez hiba volt, nem kellett volna. A leérkezésnél pont beakadt a kartervédő eleje, és az autó egész orrát hátratolta jó 20 centivel. A hűtőt beletolta az olajszűrőbe, elkezdett spriccelni az olaj, és a légbeömlő szépen begyulladt. Pillanatok múlva már 40 centis lángok csaptak föl a motorháztető fölött, és legalább 4-5 poroltót elhasználtunk, mire sikerült teljesen eloltani a tüzet. Úgyhogy picit látványosabbra sikerült ez a show, mint szerettük volna! Ez rögtön az időmérő második körében történt, de voltak, akik jártak rosszabbul is, szabdalta a pálya a kocsikat rendesen. Amúgy maga a rendezvény jó hangulatos volt, volt nagy csinnadratta, kivetítők, sok néző stb., és a végén a győztes akkora kupát kapott, amekkorát mi az év végén sem. Szóval a körítés jó volt, a pályán viszont mindenképp kell még csiszolniuk, bár most az autók is csiszoltak rajta sokat! Én tanultam ebből az esetből is, mindig tanul az ember valamit, de ez most elég fájdalmas tanulópénz volt, mert tetemes a kár. Valószínűleg újra kell építeni az autó egész elejét. Máriapócsig két hetünk van, és nem szokásunk kihagyni versenyeket, nem most szándékozzuk ezt elkezdeni. Megpróbáljuk minél gyorsabban összeszedni magunkat és összeszerelni a gépet.”

Zsipi Róbert (Peugeot 306)
„Én annyira szerencsére nem törtem össze a kocsit, csak amortizáltam, a tükröt hagytam el, illetve a pályát szegélyező bójákat rendeztem arrébb úgy háromszor. Úgy voltam vele, hogy nemrég adták át a pályát, most még lehet rajta alakítani picit a saját ízlésünknek megfelelően! Igazából nagyon használt gumikon mentünk végig, mert nem volt tétje számunkra a versenynek, ezért próbáltunk lehetőleg spórolni, amin lehet. A használt gumikon az autó eléggé csúszott, én viszont próbáltam vele gyorsan menni, és ebből lett egy-két hiba. Amúgy pedig egy brutálisan gyors pályát hoztak össze a szlovákok. A nagy része a Slovakiaringen van, amihez két földes szakaszt adtak hozzá, igazából csak ezek törték meg a lendületet, így nagyon sokat számított, hogy kinek milyen erős az autója. Én a 306-ossal több helyen ötödikbe mentem padlógázon, és azt éreztem, hogy ott a vége, ennél nincs tovább. Úgyhogy ez eleve meghatározta kicsit az erőviszonyokat, de természetesen én sem vagyok még egy top pilóta szintjén, sokat kell még tanulnom, és erre nagyon jó alkalom volt ez a verseny is. A mi kategóriánkban, a kétkerék-meghajtású autók között 16 induló volt, ebből nyolcan értünk célba, én lettem a hetedik. A döntőben az utolsó 20 méteren sikerült megelőznöm egy riválisomat, de neki technikai gondja akadt. Több autót is csúnyán leírtak, csak az ugrató három áldozatot is szedett magának, amiből sajnos Gábor 206-osa lett az egyik. Örülök, hogy én egy darabban hazahoztam a 306-ost, és közben sokat tudtam vele menni, gyakorolni, hiszen ez volt most a lényeg. A körítés és a show szenzációs volt, amúgy a szervezés és a pálya hagyott még némi kívánnivalót maga után. Kicsit vontatott volt még minden, de ez érthető, hiszen ez volt az első rallycross verseny ezen a pályán. Én jól éreztem magam, és hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam.”

Nagyon nagyot tud fordulni egy nap alatt a világ. Aki ezt nem hiszi, az valószínűleg nem látta, milyen hangulat uralkodott szombat este és milyen vasárnap este a BÁNKUTI MotorSport depójában a Rallycross Challenge Europe, illetve a Magyar és Osztrák Nyílt Rallycross Bajnokság múlt hétvégi, nyirádi versenyén.

Az első napot a csapat kilencszeres magyar bajnok pilótája, Bánkuti Gábor sereghajtóként, értékelhető eredmény nélkül zárta a magyarok és osztrákok mellett német, belga és holland versenyzőket is felvonultató, Challenge-pilótákkal teletűzdelt mezőnyben, ami eléggé aláásta esélyeit a jó szereplést, illetve a Magyar Bajnokságot illetően.

Vasárnap először is minden futamát be kellett fejeznie, és lehetőleg nagyon jó pozícióban, mert csak így volt rá esélye, hogy megfelelő rajthelyhez jusson az elődöntőben, majd annak eredménye alapján a döntőben. Ennél is aggasztóbb volt viszont, hogy az első nap első előfutamának rajtja előtt épp a féltengely adta meg magát Peugeot 206-osában, ami tavaly is visszatérő probléma volt az autóval. Télen Gábor rengeteg energiát fektetett a probléma kiküszöbölésére, új féltengelyek tervezésére és legyártására, és most, az év legfontosabb versenyén, a legfontosabb pillanatban hirtelen úgy érezhette, minden eddigi erőfeszítés hiábavaló volt.

Szombat este tehát nagyon-nagyon mélyen volt a hangulat a BÁNKUTI MotorSport depójában. Kicsit padlót fogott Gábor és a csapat is, ami érthető és emberi annak ismeretében, hogy hány végigszerelt éjszaka és milyen temérdek mennyiségű munkaóra állt a hátuk mögött, mielőtt a régi probléma újra előbukkant. A padló viszont azért jó, mert egyrészt, onnan már nincs lejjebb, másrészt, az egy stabil pont, ahonnan el lehet rugaszkodni. Gábor pedig vasárnap nagyot dobbantott, és olyan ihletett formában versenyezte végig a napot, amit még talán tőle is ritkán látni, pedig hát kilenc bajnoki címmel és megannyi európai sikerrel a háta mögött ezt-azt azért már láttunk tőle. 

Gábor második előfutamát megnyerte, ami abszolútban az ötödik legjobb időt jelentette, majd a harmadik előfutamban egészen a második helyig lopódzott előre, az utolsó kör utolsó kanyarjában megelőzve a futóműgondokkal küzdő Marton Gergelyt. A legemlékezetesebb teljesítményt viszont az elődöntőben nyújtotta, melyet a negyedik helyről indulva, a rajt utáni óriási ütközési csatát túlélve megnyert. Közben bemutatta a verseny leglátványosabb előzését (csapattársa, a Magyar Kupában versenyző Varga Viktor is versenyben volt ezért a címért), az utolsó kanyarban körbeautózva a holland Thijs Heezent.

A döntőnek így már az első sorból vághatott neki, és ugyan Luigi mellett Marton és az osztrák Freinberger is lerajtolta, Marton később komoly csatározásba keveredett Heezennel, míg Gábor végig taktikusan a saját versenyét futva, a leintésig visszajött másodiknak. Hol volt már ekkor az előző nap kudarca?! Gábor ott állhatott a pódiumon Luigi mellett, és kicsit neki is szólt a Magyar Himnusz, meg minden nézőnek is, akik a helyszínén szorítottak a magyar versenyzők sikeréért. 

Bánkuti Gábor - versenyző

„Nagyon örülök a végeredménynek, mert őszintén szólva a szombati féltengelytörésünk után eléggé magunk alatt voltunk, és elég kilátástalannak tűnt a helyzetünk. De nem adtuk fel, átszereltük az első futóművet, és másnap meglett ennek a jutalma. Közben volt egy kis kormányszervo hibakeresés- és javítás is, de a másik probléma mellett ez már csak egy aprócska szórakozásnak tűnt a szerelőinknek. Egyszóval a kútból jöttünk vissza, szívós és kitartó munkával. Minden futamon kőkeményen oda kellett tennem magam, ettől is édes most ez a siker. Persze jobb szerettem volna nyerni, de száraz pályán most úgy érzem, ez a második hely volt a legtöbb, amit elérhettünk, mivel van néhány a miénknél lényegesen jobb technika a mezőnyben. Szombaton az első szabadedzésen egy ötödik hellyel kezdtem, ott még minden rendben volt, utána viszont a második szabadedzésre már nem tudtam kiállni, mert a kábelkötegben zárlat keletkezett. Ezt épphogy ki tudtuk javítani időben az első előfutam rajtjáig, de a rajtelőkészítőben a gumimelegítésnél eltört a féltengely, így ezt a napot nulla eredménnyel zártuk, a mezőny végén. A féltengelyről tudni kell, hogy ez tavaly is egy sarkalatos kérdés volt nálunk, mivel pont itt, a nyirádi Eb-n tavaly három féltengelyünk tört el, és pont ezért télen nagyon nagy hangsúlyt fektettünk ennek az alkatrésznek a megerősítésére. Erre most újra itt vagyunk Nyirádon egy rangos nemzetközi sorozat versenyén, és az első előfutamban rögtön ez történik velünk! Egyszerűen el sem akartam hinni. Teljesen elvette ez a kedvemet átmenetileg, túl nagy reményeket nem tápláltunk az eredményeket illetően, mivel vissza kellett tennünk a régi, tavalyi féltengelyeket, amik ugye tavaly se bírtak sokat, és azóta kb. tíz lóerővel lett erősebb a motor. Ennek fényében már az egy nagyon nagy ajándék volt a Peugeot-tól, hogy kibírta a vasárnapi napot, és az összes aznapi előfutamban, elődöntőben és döntőben tökéletesen működött. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az előzőnapi esetből tanulva aznap már egyáltalán nem melegítettem gumit a rajtok előtt, és mindig alacsony fordulatszám tartományban rajtoltam el, nehogy baj legyen. A rajtnál így mindig el is mentek a többiek, és utána hátrábbról kellett felküzdenem magam. Az elődöntőben a negyedik rajtkockába állhattam fel, és onnan sikerült megnyernem ezt a futamot, ami azt jelentette, hogy a döntőben már az első sorból indulhattam. A rajtom megint biztonsági volt, így visszaestem negyediknek, de utána rögtön kimentem Jokerre, és ez jó húzásnak bizonyult, mert a végén erőből visszajöttem a második helyre. Ez nagyon nagy öröm nekem és a csapatnak, és hatalmas elégtétel a kitartásunkért. Összesítésben is a második helyen állok két futam után a magyar bajnokságban, és örülök, hogy ezen a Challenge futamon bebizonyosodott, mennyire erős idén a hazai bajnokságunk. Hiába volt itt több osztrák, belga, holland és német pilóta, mégis mi hárman végeztünk elöl az első három helyen, és még Kovács Marcell is ott volt mögöttünk a rajtnál a negyedik pozícióban. Ez nagyon-nagyon jó dolog, és noha utálok veszíteni, de hihetetlenül örülök neki, hogy ennyire erős lett idén a Super1600-as OB, mert az időeredményekből is látszik, hogy mennyire húzzuk egymást. Ez a magyar versenyzőknek inspiráló, hogyha kiélezett küzdelem van mindegyes futamban, és a nézők is azért jönnek ki a lelátókra, hogy izgalmas csatákat lássanak. Nekik is jó az, ha nem lehet megjósolni előre, ki fogja nyerni a következő futamot. Jelenleg pedig szerencsére ez a helyzet áll fent, aminek én nagyon-nagyon örülök, de mindent megteszek annak érdekében, hogy a következő versenyt már én nyerjem. A verseny végén rengetegen jöttek oda hozzám gratulálni, régen kaptam ennyi pozitív visszajelzést és vállon veregetést, ami nagyon jól esett, és feltöltött a továbbiakra. Alig várom a bajnokság következő futamát, de addig még most hétvégén elindulunk az új, Slovakiaringen kialakított rallycross pálya felavató futamán, ami szintén jó mókának ígérkezik.”

Id. Bánkuti Gábor – csapatvezető

„Azt hiszem, törvényszerű – miután kevés lehetőségünk van tesztelni –, hogy nem egy esetben versenyeink műszaki hibákkal kezdődnek. Ez elsősorban nem a technikai személyzet munkájára vezethető vissza, hanem abból származik, hogy sokszor a fejlesztéseink, átalakításaink első tesztje az adott verseny elején (edzés, időmérő stb.) történik. S akkor egy kicsit vissza kell lépnünk a már bevált, de kissé korszerűtlenebb technika felé, majd minden kezdődik – egy más úton – elölről. Gábor vasárnapi produkciója kicsit még engem is meglepett, bár láttam vagy 180 futamát. Nem gondoltam, hogy a 206-ossal, ilyen körülmények között, ilyen köridőkre lesz képes. A döntőben az első körben a negyedik helyről ment ki a Jokerre, utána viszont méterről méterre dolgozta le a hátrányát, s amikor a többiek Jokereztek – az egy Luigi kivételével – minden pilóta már csak mögé tudott visszajönni. Nem véletlen, hogy Luigi mögött 284 ezredmásodperccel Gáboré volt a verseny második leggyorsabb körideje, viszont a teljes mezőnyben Gábor Joker-köre volt a leggyorsabb. A verseny folyamán volt ugyan egy-két necces szituáció, de azokból is mindig mi jöttünk jól ki. Kár, hogy egy szerencsétlen félreértés miatt vétettünk a Challenge gumiszabálya ellen (sajnos a futam előtt sem mi, sem a bírók nem vették ezt észre), így lemondtunk arról, hogy a Challenge-ben is értékelésre kerüljön Gábor. Úgy döntöttünk, hogy a Magyar Bajnokság fontosabb, s azt kell mondanom, hogy ez is jó döntés volt. Így, bár a Challenge pontokat elvesztettük, de a Magyar Bajnokságban két helyet előreugorva Gábor feljött a második helyre. Ismét nyílt lett számunkra a bajnokság!”

www.bankutimotorsport.hu

A Bánkuti MotorSport kilencszeres magyar bajnok pilótája, Bánkuti Gábor, úgy hiszem, sokak egybehangzó véleményét fogalmazza meg akkor, amikor azt mondja: jobb szeretné, ha Eb, vagy még inkább Vb lenne Nyirádon. De mint mondja, mindig annak kell örülni, ami van. Úgyhogy most a Rallycross Challenge Europe nyirádi versenyének örül.

Mert szerencsére van minek örülni. Magyarországnak továbbra is van egy világviszonylatban elismert rallycross pályája, ami még akkor is igaz, ha Nyirád idén nem került be az FIA Rallycross Világbajnokság versenynaptárába. Higgyük el, sokan vannak a Vb nagymenői közül is, akik kimondva, vagy kimondatlanul, de a lelkük mélyén idén is egy jó kis nyirádi versenyzésre vágynának a legjobban. Nos, nekik ez idén nem fog megadatni, a magyar és osztrák bajnoki mezőnynek, valamint a Rallycross Challenge Europe hétvégi 113 nevezőjének viszont igen! Akkor meg miért is mi magyarok sajnálkozzunk?!

Örüljünk, hogy van egy ilyen kitűnő pályánk, ami ezúttal úgy adhat otthont egy igen rangos nemzetközi versenysorozat futamának, hogy közben az OB teljes magyar mezőnye is ott lesz, nemcsak néhány kategória néhány képviselője. Bánkuti persze mindig állandó résztvevője volt a nyirádi Eb-knek is, az elsőt, 2006-ban például emlékezetes módon a 4. helyen zárta, ami máig a legjobb magyar Eb-helyezés. Ez most más lesz. Ez most máshogy lesz jó! Együtt az egész csapat egy „kis” Eb-n. És picit talán nagyobb az esély a jó szereplésre is. Aminek Gábor persze nem igazán örül, mert ő tényleg egy ízig-vérig versenyző: minél több erősebb ellenfél van, és minél nehezebb jó eredményt elérni, ő annál boldogabb. Azért most sem lesz egyszerű!

Bánkuti Gábor - versenyző

„A RabócsiRingen nem úgy ment az autó, ahogy szerettem volna, és a motor is sokkal gyengébbnek bizonyult, mint reméltem. 7500-as fordulatnál volt egy nyomatékcsúcs, onnantól csak utaztam, ezért kénytelen voltam mindig jóval előbb váltani, mint ahogy természetesen adta volna magát. Most a nyirádi versenyre egy másik motort tettünk be, és a fékpadi mérések azt mutatják, hogy ez a motor körülbelül tíz lóerővel erősebb. Még mindig nem vagyok felhőtlenül boldog vele, de ennek már jobb a karakterisztikája, egyébként soha nem volt még ilyen erős motorunk. Jónak tűnik, de természetesen az csak a pályán fog eldőlni, hogy ez a többiekkel szemben mire lesz elég, és nagyon remélem, hogy emellett üzembiztos is lesz. Ugyanakkor még mindig nem tartunk ott, ahol kéne, tudom, hogyan lehet még tovább fejleszteni a dolgokon. Mindenesetre én azt tartom, mindig annak kell örülni, ami van, úgyhogy most ebből próbáljuk meg kihozni a lehető legtöbbet. Pörgős motorról van szó, el kell forgatnom sokáig, ami azt jelenti, hogy esőben nem lesz a legideálisabb. Ezért bármennyire is szeretek esőben menni, most inkább egy száraz versenyben bízom. Bár száraz versenyt szeretnék, abszolút felkészültünk a csapattal mindenre: volt olyan nap, amikor kitoltam az autót az esőbe, és ott szereltem, hogy ő is és én is szokjam a körülményeket, mert bizony minden esély megvan rá, hogy a hétvége nagy részében esni fog. A mezőny elég erős lesz, de én őszintén szólva visszasírom picit azokat az időket, amikor Eb-futam volt Nyirádon, illetve a külföldi Eb futamokat, mert az ottani kőkemény mezőny, az azért semmi máshoz nem hasonlítható. De hát abban is biztos vagyok, hogy ebben a mezőnyben sem lesz könnyű kimagasló eredményt elérni. De mint mondtam, mindig annak kell örülni, ami van, úgyhogy örülünk a nyirádi Challenge-nek, és megpróbálunk erőnk szerint minél jobban teljesíteni.”

Id. Bánkuti Gábor – csapatvezető

„Kíváncsian várom a sok – számunkra még – ismeretlen versenyzőt, autót. Idén az első francia futamon főleg csak franciák indultak. Ők most nem jönnek, neveztek viszont más nemzetiségűek: csehek, németek, hollandok, litvánok, osztrákok, belgák. Legtöbbjükkel az elmúlt időben nem találkoztunk, fogalmam sincs, mire lesznek képesek a számukra ismeretlen nyirádi katlanban. Ez a pálya már sok jó versenyzőt megtréfált. Azt hiszed, hogy már megismerted, s egyszer csak elindul alattad az autó, de nem arra, amerre te akartad, csak győzd összeszedni. Egyébként én esős versenyt szeretnék, ilyen körülmények között a pálya ismerete döntő lehet, s Gábornál jobban Nyirád rafinériáit kevesen ismerik. Lehetséges, hogy a magyar versenyzők lesznek talán a legnagyobb ellenfelek, pont az előzőek miatt. Persze igazából az lenne jó, ha a nézőtéren verőfényes napsütésben 15 ezer ember drukkolna a magyaroknak, miközben a Super1600 futamain zuhogna az eső a pályán! Hát sajnos, erre kevés esély van. De nem baj. Ott leszünk, küzdünk, meglátjuk, Gábor mit tud kipréselni a 206-osból. S ha ez maradéktalanul sikerül neki, akkor már nem a helyezés lesz lényeges, hanem az, hogy az adott körülmények között elértük a maximumot. S ennél többet egy bajnok sem kívánhat.”

www.bankutimotorsport.hu