Túl vannak a Fábián fivérek az idei év utolsó RTE futamán. A IV. PM Vác Rallyt a beharangozóknak és a népes nevezőnek köszönhetően a Fábián Racing is izgatottan várta. A két Lada már pénteken útnak indult, Vác irányába, hogy ismét megmérettessék magukat. Dani és Donát mindamellett, hogy egy fantasztikus verseny hétvégét tudhatnak maguk mögött, mesélnek a nem éppen jól elsült dolgokról is.
A váci futam előtt az utolsó perceket is kihasználtátok a két Zsiguli felkészítésére. Maradt időtök, hogy tréningezzetek?
Dani:
Semmit nem tudtunk tesztelni, mondhatni nulla teszttel indultunk Vácra. De amire számítottunk az nagyjából összejött. Mentünk negyedik időket is, és most az volt a lényeg, hogy célba érjen mindkét kocsi. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor sikeresnek mondhatjuk magunkat még így is.
Donát:
Pénteken délután olyan 3-4 körül tudtuk elvinni a kocsikat futómű állításra. Tényleg a legutolsó pillanatban lettünk meg. Úgyhogy igazából annyit mocorogtunk az autóval, amíg a beállítások történtek. Sajnos most sem maradt idő a tesztelésre.
A közel kétszáz indulónak köszönhetően, voltak fennakadások a versenyen. Ez mennyire viselt meg titeket, illetve mi a véleményetek erről?
Dani:
A szervezés nagyon gyenge volt sajnos. Ettől egy normális sprint jobban meg van szervezve, persze nem az, ami itt volt. Megmondom őszintén, hogy mi nem számítottunk öt gyorsra, maximum négyre, de örülünk, hogy legalább öt mégis meg lett tartva. Robi még nálunk is jobban unta, teljesen ki volt égve ettől az egész huzavonától.
Donát:
„Furcsa” egy verseny volt az biztos. Az első gyűjtőben hallottuk a hírt, hogy vesznek ki Verőcén mindenkit, úgyhogy fater menet közben beszerezte a láthatósági mellényt a negyedik benzinkútnál. Vicces volt, de hát ez van. A szervezés nyögvenyelősre sikeredett. Nem haladt semmi, késtünk, és sokat vártunk. Kicsit ilyen Salgó feelingje volt. Igazából az volt a gáz, hogy alul voltunk informálva a prológgal, a parc farmevel, és a szervizzel kapcsolatban is. Magyarán semmit nem tudtunk. A lebonyolítás nem volt éppen versenyző barát, a sok várakozás meg nyűglődés miatt. Igazából számítottunk rá a közel kétszáz induló miatt, de reménykedtünk, hogy hátha nem lesz fennakadás. Hát tévedtünk.
A prológon rengeteg néző volt. Ez milyen hatással volt rátok, talán feledtette kicsit a szervezési gondokat az a számos Lada fan, akik minden irányból csápoltak nektek?
Dani:
A prológ is, és a gyors is nagyon jó volt attól függetlenül, hogy eléggé sokat csúszott a verseny. Néztük is a prológot, mentünk is, úgyhogy az tényleg egy jó hangulatú bevezető volt hál istennek így jól éreztük magunkat.
Donát:
Nagyon jó volt, hogy ilyen sok néző kilátogatott a prológra. Jó hangulatunk lett tőle, ahogy már a bejáratnál megláttuk a kígyózó sorokat. A tömeg között begurulni, már az is maga egy érzés, ami azért megdobogtatja az ember szívét. Tényleg minden kanyarban szurkoltak az emberek. Ez kell egy versenyzőnek ilyenkor, a csápolás, a visítás, az ujjongás. Nagyon jó volt a hangulat a kocsiban, és jók voltak a gyorsok is.
Sikerült mindkettőtöknek célba érni. Persze azért titeket is megviccelt a Zsiguli párszor. Milyen technikai problémák adódtak a verseny alatt? Eleget tettetek az elvárásaitoknak?
Dani:
Az első gyorson a gyertyapipánk esett le a gyors közepén, ott három hengerrel mentünk végig. A harmadikon meg a jobb hátsó gátlónk pukkant el, na meg elhagytunk pár „felesleges” alkatrészt, mint generátorfeszítőt és hasonló apróságokat. Na meg pénteken a prológ után kigyulladt az autó a parc farmeben, valamilyen úton módon folyt a benzin a karbiból, és a leömlőn a bandázs lángra kapott. Szerencsére a Tajmel Tibiék észrevették, hogy valami ég a motortérben. Köszi srácok, mégegyszer. De amúgy ezek kivételével nagyon jót versenyeztünk, tényleg tetszettek a gyorsok, még így is, hogy kicsit belecsúszott az éjszakába. Szívesen mentünk volna még egy gyorsot. Próbáltuk feltenni a lámpasorunkat is, de valamiért nem akarta az igazságot, úgyhogy anélkül fejeztük be a verseny utolsó szakaszát. Jó itinert írtunk, ami nagyban megkönnyítette a munkánkat.
Donát:
Az első gyorson semmi nem volt, azon kívül, hogy ott én még egy kicsit „aludtam”, de a vége felé már belerázódtam. A második gyorson felment az alapjárat olyan négyezer-négyezeröt körülire, és mivel nem volt motorfék így tolta le az autót, aztán a Kóspallagi elágnál becsúsztunk egy kicsit. A harmadik gyors közepén szétrobbant a váltónk, lejöttünk negyedik, ötödikben, ez azért annyira nem volt jó. Aztán szerviz, váltócsere, felraktuk a lámpasort az utolsó gyorsra, ahonnan nyilván kikéstünk. Úgyhogy az A csoport végén elrajtoltunk a sötétben, amit mi nagyon szeretünk. Aztán az utolsó előtti lassítóban féktávon összeakadt a váltó és harmadikban maradt. Igazából egy tiszta gyorsot sem mentünk, de végül szerencsére célba értünk. Elégedettek vagyunk, kocsikáztunk, jó szájízzel jöttünk haza.
Idén még találkozhatunk veletek valamelyik versenyen? Illetve vannak-e már jövő évi tervek?
Dani:
Gondolkozunk egy Szilveszter Rallyn, de igazából hol van az még?! Annyi minden változik mostanában a rally versenyekkel kapcsolatban, majd meglátjuk. De amennyiben lesz lehetőségünk rá, természetesen indulni fogunk rajta. Jövőre az alapterv a túra továbbra is, Robit megtartom…úgyhogy más terv egyelőre nincs.
Donát:
Terveztünk egy utolsó sprintet Sátoraljaújhelyen, de állítólag elmarad. Nem tudjuk még mi lesz, de ha kiadja, akkor szeretnénk menni a Szilveszter Rallyra. Vagy még esetleg egy Kunmadaras is belefér az idei évbe. Jövőre ismét túrában megyünk, ha minden összejön. Ami biztosan nem fog változni, az a navigátor, Tomi személye és persze a verda.
A Fábián Racing Team minden tagja kivette az idei évben a munkából a részét. A szervizesek sem lustálkodtak túl sokat, abban biztosak lehettek. Ezúton is köszönik a támogatóktól kapott bizalmat, és remélik, jövőre ismét eleget tehetnek az elvárásoknak.
Szöveg: Tiba Anita
További képek a versenyről: Kattints ide!
