Szabó II László életében legenda lett. Ő volt a magyar motorkerékpársport igazi virtuóza, aki sorozatban tudott bajnokságot nyerni terepen és pályán, aki a hortobágyi tanyáról eljutott a világbajnokságra, akit respektált minden versenytársa, függetlenül attól, hogy a Népligetben vagy a Nürburgringen találkozott vele.
Beletartozott abba a sportolói körbe, akik a magyar közönség kedvencei lettek a hatvanas években. Egyike volt annak a néhány mokány magyar legénynek, akik megállták helyüket a világnagyságokkal szemben: Földi Imre súlyemelő, Papp László ökölvívó, Bene Ferenc labdarúgó, hogy csak néhányat említsük a hosszú névsorból.
Nem egyszerűen versenyző volt, hanem megszállott versenyző. Ez sikereinek titka. Hajdani danuviás munkatársai felidézték, hogy képes volt a gyárban tartott versenymotorján egész nap versenypózban kuporogni, hogy a teste megszokja ezt a helyzetet, és eddze magát. Erősítette a kezét, az ujjait. Ha nem volt más lehetőség, akkor egyforintossal gyakorolt. Elengedte, elkapta, hogy a reflexeit javítsa. Máskor a bukósisakjába súlyt helyezett, és így motorozta körbe a Balatont, hogy erősítse nyakizmait. Mert abban az időben egy versenyző gyakran indult három kategóriában egy nap, s minden alkalom egy-egy órát jelentett összegörnyedve.
A hatvanas években a motorversenyzés már leszálló ágban volt Magyarországon. Sorra szűntek meg a motorkerékpáros egyesületek, ritkultak a versenyek. S hogy mégis élt a motorsport, az nem kis részben Szabó II Lászlónak köszönhető.
Az ismeretlen magyar fiúból világsztár lett, nagy tudású, kemény küzdő, aki mindig esélyes volt a dobogó valamelyik fokára, akinek neve tízezreket vonzott a népligeti pálya szalagja mellé. Sikerei nem szédítették meg, maradt, aki volt, egy szerény sportember, akinek a segítségére mindig számíthattak társai. Sokáig Magyarországgal azonosították a motorsportban, és lássuk be, nála jobb reklámot nem is kaphatott volna ez a szakág. Sokszor hadilábon állt a szerencsével, ahogy technikai sportokban megesik, de voltak szép sikerei. Két futamgyőzelem egy napon a Nürburgringen, a motorsport szentélyében, a világ talán legveszélyesebb versenypályáján. Első próbálkozásra nyolcadik hely a TT-n, nagyszerű teljesítmények Monzában, Assenben, a Sachsenringen és Brnóban.
Szabó II László története a magyar gyorsasági motorsport egyik fényes korszakának a története egyben, és Ocskay Zoltán könyve hozzásegít ahhoz, hogy jobban értsük mindazt, ami 1954 és 1973 között a hazai és a nemzetközi motorsportban, hogy jobban megismerjük az egyik legkiválóbb magyar motorversenyző pályafutását.
